Szürreális világ! Remélem nem a pokol kapuja, csak sokat ittam a klaviatúra előtt és minden betűm a képzelet igen gonosz és ámbár nem is annyira kicsinyes tréfája! Vajon tudjuk, amikor pokolra kerülünk, hogy megérkeztünk vagy azt hisszük, hogy valami szerencsétlen keveredés miatt az Élet megint orális szexre kényszerít? Vajon valóság a valóság? Vagy csak elménk unatkozik és kezd önálló sakkjátszmába? Nem tudom. De kit érdekel, amikor akármerre nézek, sehol nem szeretnek ezen a környéken. Válogatok a léleknyugtató gondolatok között, mint hülye gyerek a buszjegyek között. Tudatom éber része pedig egy kellemes dalt fütyül egy rég elfeledett világomból és röhög a nem is létező markába! Az én markomba. Az én tudatom! Mi ez, ha nem árulás?! Hahó, emberek valaki segítsen már! Maga mit néz ott, nem látja, hogy a testem árulók fészke? Hé, hová fut, mit kiabál? Nincs itt már így is elég hangzavar? Hát hogy ébredjen rá az ember fia így önmagában rejlő tökéletességére? Most nézze meg, mit csinál! Ember, maga normális? Na végre! Megtalálta, amit keresett? Mi van töltött zokni, elfogyott a szufla? Kész elmebaj! Rohangál, most meg fekszik és csak néz! Biztos valami holdkóros csillagász! Erre van eszük! De sebaj! Kedves gondolataim, hol is tartottunk? Óh, hét persze! A valóságnál! Jut eszembe! Tényleg futkosott az a figura ebben az ákombákom világban, vagy csak a whisky-s üveg tükröződése és az emelkedő véralkoholszintem bábozik? Erre még vissza kell térnünk, de ebben a kuplerájban a saját lelkiismeretének szavát sem érti az ember! Annak is mindig ilyenkor kell beszélnie! Írni bezzeg nem tud! Mi ez a kavarodás már megint! Döntsük már el kérem, hogy most a kinti srácok zajonganak, vagy mindenki dzsemborizik a saját fejében a saját képzelgéseivel! Annyit bízvást állíthatok, nálam telt ház van kérem, tessék a más dolgainak a más fejében maradni! Ne közösködjünk kérem, nem nyilvános fürdő ez! Ne tévesszen meg senkit a belső vízszint! Úgy, úgy! Rendnek kell lennie! Tessék erről beszéltem! Maga! Igen, maga ott! Nem meg mondtam! Minek kellett erőlködnie! Én szóltam! Látja? Annak az embernek a fejében is teltház volt! Most miért kellett ez? Tudja, mennyi idő alatt fogja összegyűjteni az a pasmag ott a koponyába valót? Most meg pörög! Nem a parketten vagy? Mi van, ennyi volt? Na végre! Igen, igen tessék csak lehajolni szegényhez és segíteni visszapakolni azt a sok okosságot! Nem, most mit henyél? Nem aludni kell! Jöjjön már valami hozzáértő és tegyenek rendet! Halló! Gondolathogyishívják! Vagy valaki! Ne zajongjunk kérem, nem akkora itt a nézeteltérés! Nem is vagyunk úgy öltözve! Mi? Én? Maga szerint ez alkalomhoz illő dresszing? Magának sem volt gyerekszobája mi? Ez a pasi azt hiszi, hogy valami etikett szerint kéne öltözködni! Pont itt számítana? A pokol tornácán? Kész, én feladom! Micsoda pocsék ceremóniamester van itt kérem! Épp hogy dűlőre jutnék magammal, mert azzal a másaikkal ott szembe nem megy…Igen magáról van szó, ne hadonásszon kérem, nem esernyő az! Most meg dobál!...szóval amikor is az ünnepi tűzijáték elindul és szerintem idő előtt! És pocsék! Se virágok, se értelmes zene! Csak a kortárs. Ez bezzeg megy az adófizetők pénzén, mi? Giccses parádézás! Felháborító! Nem elég, hogy pocsék a party, még a vendégeknek sincs ízlésük! Most nézzék meg! Miért kell ezt? Ugrálni egy ilyen harmadosztályú tűzijátékért! Ez igen, meg szaltózik is! Te se láttál még rendes pukkanós bulit, mi? Szét ne essél már? Szelídebben nem lehet tetszést nyilvánítani? Felháborító! Azt már most tudom, hogy a következő meghívást ide nem fogadom el! Nem mintha sznob lennék, de ez azért meg kell, hogy értse mindenki, abszurdum! Szar a hely, a zene, a társaság, mindenki kapkod, nincs egy perc nyugtom sem! Hát hogy gondolkodjak így akármiről is? Pláne olyan kardinális dologról, mint a valóság és a képzelet játéka között éles vagy árnyalt különbség! Azt hiszem néznem kéne valami csendes zugot és átértékelni az életem! Vagy legalább is egy kis részét! Nem, nem a gyerekkori bolti csoki lopásra gondoltam! Jó hogy nem már azt mondja, maga nem csinált ilyet mi! Nem rá kéne jönnöm, hogy hol hibáztam! De tényleg, mit is keresek? Ki hívott meg? Nem biztos nem az a mogorva ember ott a falnál! Azt nem is ismerem! Remélem nem valami reklámfogásnak dőltem be! Biztos most jön majd valami előadás egy kihagyhatatlan ajánlatról! Na erre már nem vagyok kíváncsi! Ajándék locsoló kanna meg ilyenek! Bagatel! Még a sörük is vacak, hiába van rajta az a fényes díszítés az üveg nyakán! Na mindegy ilyen hülyének is születni kell! Hohó! Ott a hátsó kijárat, ideje itt hagyni ezt a vacak társaságot! Most nem figyel senki, így sértődés nélkül távozhatok csendben és feltűnésmentesen! Csak az a sok fény! Nehogy feltűnjön valakinek emiatt, mert nem szeretném a házigazdákat megsérteni! Azért annyi jóérzés szorult belém! Na most tényleg mindenki el van foglalva, tessék ám nagy átéléssel élni azt a társadalmi életet, én meg már itt sem vagyok! Úgy, úgy, szépen, mintha csak a kertet akarnám megnézni! Mindjárt elérem, na még egy kicsit! Ez az, jó vagyok, na, na, na…Ezt nem hiszem el, ki jött nekem? Na, már megint? Ne kellemetlenkedjünk, kérem! Hé kapcsolja már fel valaki a villanyt, semmit nem látok! És különben is, mi ez a hirtelen csönd? Hahó, hová tűnt mindenki? Fránya sötétség! Végül is nem is rossz, csak legalább egy cigi lenne nálam! Valahogy most már semmi nem sietős! Micsoda nyugalom! Sehol az a sok ripacs, sehol a cirkusz! Mondhatnánk sebaj! Legalább most van időm elmélkedni! Kedves tudatom, csak Te és Én! Hol is tartottunk? Áh, igen a valóságnál! Szóval kifejtenéd?
