Hé emberek! Elgondolkodott azon már valaki, hogy minek írogatunk? Bocsánat, hogy miért is írogatunk? Felállítottam egy-két - vagy három is van tán - lehetőséget és akkor most számba is veszem őket. Mármint, hogy tételesen vagy mifene sorolgatnám és különböző, rövid, ám annál hülyébb kommentárokkal látnám el őket. Szóval. Kezdjük a legszimpatikusabbal.
Önzetlenség (felebaráti izé): Hát hogy kérem alásan valaki azért ír, hogy önzetlen módon megossza másokkal építő gondolatait, ezáltal is segítve és támogatva világunk rettentő körforgását és annak stabilitását. Esetleg élményeit, az élmény vagy az okulás kedvéért? Tisztán a mi javunkat szolgálva. Hihető, mi? Pont az ember? Akkor haladjunk is tovább.
Magamutogatás: Igen, tudom csúnya dolog ilyennel vádolni, toll és/vagy klaviatúraforgatóinkat. Tényleg billentyűzetlóbálás? Próbálta már valaki? Sikerélmény? Na mindegy, térjünk vissza a meséhez. Szóval létezhet-e, persze tisztán elmélet síkon, hogy valaki azért ragad pennát, hogy kielégítse azt a vágyát, hogy sorain keresztül személyiségét, annak mindenféle érzelmi és tárgyi és kulturális magaslatait csillogtassa más, halandóknak! Pallérozott elménkkel és csiszolt stilisztikánkkal elhalmozni a világot. Neeeemmmm! Ilyen nincs. Ezt le is szögezhetjük.
Szimpla hülyeség: Hát igen, ez már elgondolkodtató. Mert hát azért abban lehet valami, hogy némely fajtársaink mindenféle előzetes vagy utólagos netalán közbenső gondolkodás nélkül nekiállnak pötyögtetni, vésni, róni, ilyenek. Cél és értelem, na meg felelősségvállalás nélkül. Gondoljunk csak bele, hány igen fontos vagy annak látszatát keltő ember csinált már ilyet dicső és nem annyira dicső történelmünk során. Aztán persze reakcióként a bambulás és a nyálcsorgatás mellett felkerült a palettára az „Ezt én írtam?” és az ’Á, nem is én voltam!” -on keresztül a „Csak viccelte.” és az „Aljas rágalom, ezt kikérem magamnak!” kezdetű és nagy sikerű slágerek. Mert hát ugye a hülyeség hatalma nem lebecsülendő!
És az utolsó, ami nem is tudom, hogy önálló kategória vagy valamelyik előbbi alkategóriája legyen. Fő cenzorom sem tudja! Ha valaki saját maga szórakoztatásra ír, ami, hogy idézzek: „más szemének nincs szánva.” Na ez most hová menjen? Magamutogatás kizárva. Szellemi sziporkák a köz javára? Leves! Hülyeség, Akár, de nem bánt senkit. És a nagy kérdés, hogy számít-e valamit? Mert nem is lehet teljesen értelmetlen, hiszen, ha jól ügyködünk, egy valakit biztosan boldoggá tehetjük. Önmagunkat! És az már valami. Még akkor is, ha ki más tudnánk alkalom adtán egyszerűbben boldoggá tenni, mint önmagunk! Na!!!! Helló! Nem a kézimunkáéról beszélek! Hand made, mi? Ez megy!
Mi maradt ki? Ha van valakinek ötlete, tegye félre karácsonyig, akassza a karifára vagy valahogy suttogja el már el nekem. Na mindegy!
