Ma elitista dögnek érzem magam, mert vettem paprikát és paradicsomot!
Hát nekem sem kell sok! Vagy fordítva? Túl sok? Azt hiszem ez pont az a helyzet, amikor mindkettő igaz lehet, és még sincs semmi értelme az egésznek! Hát hogy merem én magam két zöldségen, ha nem is szám szerint, de akár szám szerint is, vagy akár két zöldség fajtán megítélni magam? ! Hallatlan! Na mindegy. Mentségemre legyen szólva, hogy nem sok ízük volt. Bár ezt, ha őszinte leszek tudtam előre. Vagy legalább is sejtettem. Mégis megvettem. Lehet, hogy pont ezért vagyok elitista dög?
Na most akkor azért, mert megvettem, hogy felvágjak önmagam és a többi sorban álló előtt? Vagy, azért, mert tudtam, hogy szar, de mégis megvettem, hogy felvágjak önmagam és a többi sorban álló előtt? Vagy a kulináris élvezetek miatt? Ezt magam sem hihetem le, hiszen már bevallottam, hogy várhatóan semmi ízük nem lesz! Vagy a próbálkozás éri? A remény hal meg utoljára?
Vagy azért vettem, hogy egészségesen éljek? Hülyeség, hiszen még én is tudom, hogy ha ilyenkor eszek primőr vagy milyen zőccséget, akkor azt olyan, mintha egy marék műtrágyát nyámmognék.
Vagy csak egyszerűen megkívántam. Igen, ez szimpatikus és hihető még számomra is. Így már érthető a csalódásom. Miszerint a sima párizsis kenyér jobb mutatvány! Tanultam a példából. Legalább is a következő alkalomig biztos. Éljen a savanyúság. Annak tutira van íze és ugyanolyan jó a szendvicshez! Ámen!
Mér csak egy kérdésem van. A párizsi és az elitista nem zárja ki egymást?
